A „Gépész” tányért cserélt

Horvátország, Izrael, Lettország, Grúzia, Málta. Görögország labdarúgó-válogatottja ezen nemzeti tizenegyek „testén” keresztül kvalifikálta magát a nyári lengyel–ukrán közös rendezésű Európa-bajnokságra, méghozzá imponáló magabiztossággal, a lehetséges 30-ból 24 pontot begyűjtve, a csoportból egyedüliként veretlenül, 7 győzelem mellett 3 döntetlent elkönyvelve (a nyári Eb-n ugyebár a kék-fehérek Lengyelországgal, Oroszországgal és Csehországgal kerültek egy – mégpedig az A-jelű – négyesbe).

Ez a lenyűgöző számsor kellett ahhoz, hogy az egyébként nem túl acélos, ugyanakkor kellemetlen válogatottak sorával „feldúsított” szextettből elsőként jusson ki az idei kontinenstornára a kék-fehér alakulat – vagy ahogyan odahaza hívja őket nép: az Ethniki. Szintén ezen eredményeknek köszönhető, hogy a 2008-ban, még a svájci–osztrák Eb előtti, portugálok elleni győztes felkészülési (2–1) meccs utáni napokhoz hasonlóan a FIFA-világranglistán a roppant előkelő 8. helyre kúszott fel a gárda – az azóta lejátszott, felemásra sikerült tesztmérkőzések azonban némileg rontottak Karaguniszék pozícióján (jelenleg a 14. helyen állnak a görögök).

Apropó, Karagunisz! Talán kevesen emlékeznek rá, hogy az 1980-as (itáliai) kontienstorna után 2004-ben mindössze második Eb-jén szereplő, végül a szakma és a közvélemény általános elképedésére a döntőig menetelő, és ott – csakúgy, mint a nyitó mérkőzésen – a házigazda portguálokat Angelosz Baszinasz góljával megverő görög csapat összeállítása hogyan festett: Nikopolidisz – Szeitaridisz, Kapszisz, Dellasz, Fisszasz – Baszinasz, Zagorakisz – Kacuranisz, Jannakopulosz, Karagunisz – Hariszteasz. A fiatalnak már akkor sem nevezhető kezdőből mindössze a középpálya szíve, a 35 esztendős Jorgosz Karagunisz maradt meg hírmondónak – és természetesen most ő a csapatkapitány –, Otto Rehhagel, a 2004-es kontinestorna megnyerése után a görög istenek lakhelyéül szolgáló Olümposzra is bebocsátást nyert német szakember viszont az eredménytelenség ellenére meglepően sokáig, 2010-ig nyaráig irányította a helléneket, hogy aztán átadja a helyét Fernando Santosnak.

Mielőtt azonban rátérnénk a mára, érdemes megemlíteni, hogy a 2004-es sikert követően a 2006-os németországi világbajnokságon nem vett részt a hellén nemzeti tizenegy (hiszen csak 4. lett a selejtezőcsoportjában), a 2008-as Európa-bajnokságon pedig az a csúfság esett meg Hariszteaszékkal, hogy elsőként a kontinestornák történetében regnáló bajnokként egyetlen pont nélkül zárták a csoportmeccseket sorrendben Svédország (0–2), Oroszország (0–1) és Spanyolország (1–2) ellen veszítve.

A Görög Labdarúgó-szövetség döntése, miszerint ad még egy sanszot a nagy öregekkel „befürdő” Rehhagelnek, vagyis a türelem 2010-es vb-részvételt hozott a hellének konyhájára, igaz, az 1994-es amerikai mondiálhoz szinte megszólalásig hasonlító csoportból – Argentína és Nigéria és természetesen Görögország mellett ugyanis csak a Bulgáriát „helyettesítő” Dél-Korea jelentette a négyes egyetlen új elemét – végül 3 pontjának és az első (valamint eleddig egyetlen) vb-góljának köszönhetően képtelen volt továbbjutni a kék-fehér válogatott.

Nyilvánvaló volt tehát, hogy nem lehet húzni-halasztani a kapitányváltást, és a szövetség első emberei a félsziget labdarúgását remekül ismerő, korábban sorrendben az AEK Athént, a Panathinaikoszt és a PAOK-ot is irányító Fernando Santost bízta meg azzal a feladattal, hogy juttassa ki az együttest a 2012-es Eb-re. Ahogy fentebb említettük, ez felettébb magabiztos produkciók egész sorával sikerült is, sőt, amióta a végzettségének köszönhetően „Gépész”-nek (El Mecánico) becézett 58 éves portugál tréner ül a hellének kispadján, azóta 18 mérkőzésből 10-et megnyert a csapat 7 döntetlen és mindössze egyetlen vereség mellett.

Érdekes, hogy amikor Santos 2007-ben elvállalta az akkor szinte soha nem látott mélységekben lévő PAOK irányítását, a következő, azóta már szállóigévé nemesült sorokkal tartotta meg székfoglalóját: „Meddig járatjuk a bolondját, hogy összekeverjük a szardíniát a homárral? Itt az ideje, hogy tányért cseréljünk!” Nos, a nem mindennapi „belépő” kifizetődött, hiszen az együttes két évvel később, a 2009–2010-es bajnokságban a 2., tehát BL-selejtezőt érő helyen végzett…

Valami ilyesmivel nyithatott 2010. július 1-jén, a nemzeti tizenegynél is a szerződését a napokban 2014-ig meghosszabbító tréner, hiszen a korántsem világverő, ám például az Olympiakosz jobb-bekkje, Vaszilisz Toroszidisz, a Celtic csatára, Jorgosz Szamarasz, a Panathinaikosz szélsője, Szotirisz Ninisz, a Samsunspor gólvágója, Teofanisz Gekasz és természetesen a 115-szörös válogaott Pana-csapatkapitány, a középpályás Jorgosz Karagunisz személyében európai mércével is jó színvonalat képviselő labdarúgókat felvonultató Ethniki a kinevezése óta úgy szárnyal, mint a görög mitológiában sasként is megtestesülő Zeusz.

Márpedig tudjuk, hogy mit jelentett az, amikor legutóbb egy halandó, bizonyos Otto Rehhagel egészen az istenek lakhelyéig felemeltetett…

Alexandrosz Corvasz (29 éves, 16-szoros válogatott, Palermo) – Vaszilisz Toroszidisz (26, 43, Olympiakosz), Szokratisz Papasztatopulosz (23, 26, Werder Bremen), Kirjakosz Papadopulosz (20, 7, Schalke 04), Nikosz Szpiropulosz (28, 29, Panathinaikosz) – Kosztasz Kacuranisz (32, 89, Panathinaikosz), Alexandrosz Ciolisz (27, 31, AS Monaco), Jorgosz Karagunisz (35, 115, Panathinaikosz) – Dimitrisz Szalpigidisz (31, 55, Panathinaikosz), Teofanisz Gekasz (31, 58, Samsunspor), Jorgosz Szamarasz (27, 52, Celtic).

Az látszik, hogy a görögök ezen az Eb-n sem szállhatnak harcba a legfiatalabb átlagéletkorú csapat címéért, hiszen a 28-as kerekítés – bár az optimálishoz közel van – inkább a rutin felé billenti el a mérleget.

A kontinesviadalhoz vezető út

(H. M.)