José Mourinho bosszús volt a Granada-meccs után

A Barcelona elleni hétközi kupameccs (1-1) után rendkívül fáradt és fásult társaság benyomását keltő Real Madrid 1-0-ás vereséget szenvedett a Granada otthonában, ott, ahol tavaly az utolsó percekben fordítva tudott nyerni.

No igen: ennyit tesz, ha egy gárda már feladta a bajnoki címről szőtt álmokat, ráadásul fizikálisan és mentálisan sincs éppen a topon.

A továbbiakban José Mourinho vezetőedző megdicséri a Granadát, „kiosztja” a Spanyol Labdarúgó-szövetséget (mert a Barca megint később játszik, tehát többet pihen, mint a Királyi Gárda) és Ángel di Maríát is, akinek az volt a fő bűne, hogy a hajrában nem túl komoly sérülésénél addig feküdt a gyepen, amíg be kellett menniük a Real orvosainak… (A fordításért köszönet a sport1tv.hu-nak!)

– Én vagyok a felelős a vereségért – gyakorolt önkritikát a „Special One”. – Ha nyerünk, az magától értetődő, ha kikapunk, akkor az edző a hibás. Most nem volt magától értetődő napunk, így aztán az én hibám, hogy kikaptunk. Még csak döntetlenre sem voltunk jók. Rossz érzés kikapni, de még rosszabb, hogy csapatom az érkezésem óta először borzalmasan játszott. A második félidőre valamennyit javultunk, de még az a szint sem jelentett akár csak minimális elégedettséget is a számomra. A Granada sokat tett a győzelemért. A döntetlent talán megérdemeltük volna, de a hazaiak jobban akartak, így náluk maradtak a pontok. (…) Az már hosszú ideje világos előttem, hogy vannak olyan csapatok, amelyek nem befolyásolhatják a menetrendet, és vannak olyanok, amelyek igen. Szerdán óriási meccset vívtak egymással. Aztán a bajnokságban az egyik szombaton játszik, a másik vasárnap, és ez már így van öröktől fogva. De értem én, hogy az egyik csapat többet jelent. (…) Ha a vesztésre álló együttes játékosa a hajrában megsérül, de nem komolyan, akkor ne várjon a doktorokra, hanem szenvedjen és játsszon!

H. M.