Józsi György imádja a versenyszellemet

A sajtó munkatársai számára nyílt edzést tartott a Ferencváros csapata. Péntek délelőtt 10 órakor kezdődött a tréning, melyen jelen volt a teljes szakmai stáb és természetesen a játékosok is.

Többek között az új igazolások és mellettük a várható új szerzemények. Utóbbi kategóriába tartozók közül természetesen mindenki Böde Dánielre lett volna kíváncsi, de a Paksról érkező középpályás „érinthetetlen” volt a sajtó munkatársai számára – a hivatalos bejelentés ekkor még nem történt meg. (Azóta aláírt a „paksi Messi” – a szerk.)

Maga az edzés bemelegítésből, iramfutásból és 4×15 perc játékból állt, amely idő alatt szinte mindenki volt mindenkinek a csapattársa és ellenfele is. A hajnali zápornak köszönhetően felázott pályán bizonyíthattak Détári Lajos szakmai igazgatónak az újak, és persze a „régi” játékosok is. A közös játék végeztével elfáradt arcokat lehetett látni, amit pár perces nyújtással és folyadékpótlással próbált enyhíteni a szakmai stáb. Páran külön edzésmunkát végeztek, feltehetően sérülés utáni rehabilitációról volt szó.

Ebbe a szűk csoportba tartozott Beliczky Gergő, Busai Attila és Králik Csaba, aki jelenleg próbajátékon szerepel a Fradinál, és a későbbiekben döntenek a soorsáról a vezetők. Az edzés után egy visszatérővel sikerült beszélnünk. Józsi György adott nyilatkozatot az nb1.hu-nak. Józsit a tréning után hosszabb ideig egy makacs sérüléssel kezeltek az orvosi szobában. Erről és sok minden másról is volt szó a beszélgetés alatt.

-    Mi történt? – kérdeztük.

    A tegnapi edzésen az egyik csapattársam rálépett a nagylábujjomon lévő körmömre, ami bevérzett. Semmi komoly, most „megfúrták”, így kifakadt belőle a vér. Picit kellemetlen, de nem fog zavarni a további edzéseken.

-    Milyen volt az edzés, hogy érezted magad a pályán?

-    Minden rendben volt. Az elmúlt idény a tavasza nem úgy sikerült, ahogy terveztem, sokáig voltam sérült, de jó volt újra a pályán lenni és játszani. Rengeteg teszt vár még ránk az elkövetekezendő időkben. A mester úgy döntött, hogy nem „száraz” futásokkal, hanem inkább labdás-játékos edzésekkel szeretné formába hozni a társaságot. Most itt tartunk, de a neheze még majd csak most jön.

-    A tegnapi teszteken milyen eredményeket produkáltál? Kaptál erről visszajelzést?

-    Nem nagyon néztem meg, általában a középmezőnybe szoktam tartozni. Az elkövetkező napokban biztos fog még javulni az fizikai állapotom. Több hasonló teszt mellett pszichológiai terhelések is várnak ránk a felkészülés során.

-    Böde Dániellel az első tizenöt perc játéka során csapattársak voltatok. Sikerült ilyen rövid idő alatt megismerni a stílusát, játékát?

-    Jó játékos, de úgy gondolom, őt nem kell senkinek sem bemutatni. Hozzátartozik, hogy tizenegy játszott tizenegy ellen szűkített területen. A mester kérése az volt, hogy sokat passzoljunk, sokat legyünk mozgásban, hogy a kellő pulzusszám meg legyen, és nem utolsó sorban élvezzük a játékot.

-    A középpályára érkezett konkurencia Csukics és Alempijevics személyében. Hogy kezeld ezt a helyzetet?

-    Nincs ezzel semmi gond, a csapatot csak segíti a versenyszellem, amit tőlem sem áll távol. Kell, hogy legyen a játékosok között egy egészséges rivalizálás.

-    Tegnap a vezetőség határozottan kijelentette, hogy a bajnoki cím az elvárás a csapattól. Szerinted ez reális cél a tavalyi tizenegyedik hely után?

-    Így van, Kubatov úr kijelentette, ahhoz keres társakat, hogy ez összejöjjön, és addig nem nyugszik, amíg ez nem sikerül. Én pedig annak a híve vagyok, hogy sportemberként mindent meg kell tennünk, hogy ez megvalósuljon. Nem szoktam nagyon előre tekinteni, így most az a legfontosabb, hogy a délutáni (péntek - szerk.) edzésre ismét 100%-os állapotban legyek, és amit előírnak, azt teljes erőbedobással megcsináljam.

-    A kijelentésen nem lepődtél meg?

-    Nem, egyáltalán nem. Megvannak a célok, és mi, játékosok tesszük a dolgunkat.

-    Magaddal szemben milyen elvárásaid vannak a következő szezonra?

-    A legfontosabb, hogy egészséges legyek. Statisztikákba nem szeretnék belebonyolódni, mert azt már én is megtapasztaltam, hogy az ember néha hiába tervez, egy rosszkor jött sérülés keresztbe húzhat mindent. A legfontosabb az, hogy amikor lejövünk a pályáról egymás szemébe tudjunk nézni.

(Sz. L.)