Minden idők legdrámaibb angol hajrája

Az angol labdarúgó-bajnokság 38. fordulójában az utolsó utáni pillanatban szerezte meg a mindent eldöntő – ligát, mérkőzést – gólt a Manchester City Sergio Agüerónak köszönhetően, így 1968 óta először ült fel a szigetországi labdarúgás trónjára. Roberto Mancini együttese vezetett, majd a Queens Park Rangers egyenlített, hogy aztán a Joey Barton kiállítása miatt 10 emberre fogyó vendégek megszerezzék a vezetést jelentő gólt is. Egészen a 92. percig úgy látszott, hogy Manchester kékebbik fele szomorú arckifejezéssel konstatálhatja: a United lesz a bajnok – ám ekkor a csereként beállt Edin Dzeko reményt adott arra, hogy egy újabb góllal a City behúzza a ligát.

Így is lett, hiszen az ötpercnyi hosszabbítás végén Sergio Agüero cselezte magát tisztára a tizenhatoson belül, és a rövidre tartó életerős lövését nem védhette Paddy Kenny, a QPR kapusa.

Fergusonék Sunderland elleni ütközetét már hamarabb lefújták, az MU nyert is 1–0-ra, de ez az Agüero-gól miatt nem osztott, nem szorzott…

A mérkőzés krónikája

Egészen elképesztő módon alakult a Premier League 38. fordulójának legnagyobb érdeklődéssel kísért „duplameccse”, vagyis a Manchester City–QPR és a Sunderland–Manchester United találkozó, amely ugyebár a bajnoki cím sorsáról volt hivatott dönteni.

Mivel a forduló összes találkozóját magyar idő szerint vasárnapi 16 órakor kezdték, ezért a két manchesteri alakulat fellépését körkapcsolásszerűen lehetett követni a televízióban, és ennek megfelelően az izgalom a tetőfokára hágott minden egyes „most pedig kapcsoljunk Manchesterbe/Sunderlandbe” riporteri mondat után.

A City és a United ugyebár azonos pontszámmal vágott neki az utolsó körnek, mivel azonban Roberto Mancini együttesének nyolccal jobb volt a gólkülönbsége, ezért papíron a világoskék mezes gárdának volt könnyebb dolga.

A kiesés elől menekülő QPR azonban – ahogy arra számítani lehetett – rendkívül masszívan védekezett, a vendégjátékosok hátát szinte feltörte a háló. A világoskék mezesek nem találták a rést Mark Hughes – a korábbi City-tréner… – együttesén, közben Sunderlandben a 20. percben a United megszerezte a vezetést, így a Vörös Ördögök drukkerei kezdhettek reménykedni…

Egészen a 39. percig, ekkor ugyanis az Etihad Stadium robbant fel örömében: Yaya Touré álompasszát az előrehúzódó jobbhátvéd, Pablo Zabaleta váltotta gólra – Kenny, a QPR kapusa alaposan benne volt a találatban…

A szünetig egyik pályán sem történt érdemleges momentum, így 45 percnyi játék után a Citynek állt a zászló.

Ami azonban a második játékrészben történt Manchester kékebbik felében, arra valószínűleg úgy emlékezhetünk majd, mint minden idők legizgalmasabb Premier League félidejére.

Történt ugyanis, hogy a 47. minutumban Joleon Lescott kapitális hibája után egyenlített a londoni alakulat! Az angol válogatott hátvéd ugyanis egy vaktában előrevágott labdát csúsztatott meg oly módon, hogy a játékszer a leshatáron ólálkodó Djibril Cissé elé pattant, aki könyörtelenül bevágta azt Joe Hart kapujának bal alsó sarkába.

Az 1–1 miatt természetesen a Stadium of Light-ban, vagyis a Sunderland stadionjában ismét felrobbant a United-tábor (mondani sem kell, hogy a 21. században már nem okoz gondot senkinek, hogy az eredmények alakulásáról azonnal értesüljön), viszont az elképesztően „agybajnok” és fegyelmezetlen énjét a legrosszabb pillanatban elővevő Joey Barton kiállítása miatt nem sokkal az egalizálás után emberhátrányba kerültek Mark Hughes-ék – ráadásul a csapatkapitány piros lapja után még minden mindegy alapon belerúgott egyet Sergio Agüeróba, és emiatt valószínűleg a következő szezon nagy részét kihagyja majd…

A hazaiakat pontosan ezért hidegzuhanyként érhette, hogy a csereként beállt Armand Traoré megindulása és beadása után Mackie – emberhátrányban! – megszerezte a vezetést a vendégeknek. Nyilván el lehet képzelni, hogy ebben a pillanatban mekkora volt az öröm a Vörös Ördögökért szorítók körében…

Roberto Mancini egyébként sérülés miatt kénytelen volt lecserélni a talán legjobb formájában levő játékosát, a Newcastle-t egymaga kivégző Yaya Tourét, így a City előtt emberes feladat állt: a 2. gólja után még inkább visszahúzódó QPR-nak ugyanis két gólt kellett lőnie ahhoz, hogy a Sunderland–Manchester United találkozótól függetlenül biztosan bajnok legyen.

Ahogy teltek-múltak a percek, úgy lett egyre nyomasztóbb a fölénye a hazaiaknak, de az a bizonyos második gól sem akart összejönni (pedig 30 fölött járt a City a kapura lövések tekintetében…), ám valószínűleg azért alakult így mérkőzés, hogy a hollywoodi forgatókönyveket lepipáló módon érjen véget a Premier League-elsőség sorsa.

A jelzett öt percnyi hosszabbításra már az ezt a szezont remekül kezdő, ám utána jelentősen visszaeső Edin Dzekót, a bosnyák támadót is csatasorba küldte Roberto Mancini, aki a 92. percben hihetetlenül fontos fejes góllal hálálta meg a bizalmat.

Kevesebb mint három perc volt hátra ekkor a mérkőzésből, és miután az 1999-es Bajnokok Ligája-döntőben már láttunk csodát (akkor éppen a United vitte véghez a lehetetlen, és fordított a hosszabbításban), így mindenre és annak az ellenkezőjére is fel lehetett készülni.

Végül a 95. percben a City szezonbeli legjobb játékosának megválasztott argentin gólzsák, Sergio Agüero vette a hátára a csapatot, hiszen egy kavarodás végén hozzákerült a labda a QPR tizenhatosán belül, megcsinált egy leheletfinom cselt, majd Kenny mellett a rövidbe ágyúzott. Ezzel eldőlt, hogy a City 1968 után először, története során pedig harmadjára lett angol bajnok.

Az Etihad Stadium és a Manchester City pedig abban a mágikus pillanatban egy testként emelkedett az angol futball mennyországába…

A QPR pedig – bár kikapott – a Stoke–Bolton találkozó eredménye (2–2) miatt mégsem esett ki az élvonalból – Bogdán Ádám csapatának, a Britannia-stadionban ikszelő Wanderersnek viszont legalább egy évet el kell, hogy töltsön a Championshipben…

Manchester City–Queens Park Rangers 3–2

g.: Zabaleta (39.), Dzeko (92.), Agüero (95.), ill. Djibril Cissé (48.), Mackie (66.)

Sunderland–Manchester United 0–1

g.: Rooney (20.)

A forduló többi mérkőzésén nem történt nagy meglepetés, az Arsenal, ha szenvedve és hátrányból fordítva is, de hozta a kötelezőt, így végül a harmadik helyen végzett. A Tottenham 2–0-ra megverte a Fulhamet, így a 4., még BL-selejtezőt érő pozícióban zárta az idényt – a legfőbb riválisa, a Newcastle ellenben, amiként az előző körben, most is kikapott, így 5. lett –, és ahogy említettük, a Bolton a Stoke City elleni döntetlenjének köszönhetően – bár vezetett is Bogdán Ádám együttese – kiesett a Premier League-ből.

A Liverpool-drukkerek pedig ismét szomorkodhattak, hiszen a Janus-arcú Vörösök a Chelsea „legyalulását” követően a Swansea otthonában vereséggel búcsúztatták a szezont, a Wigan, az Everton, a Norwich és a BL-döntőre készülő Chelsea viszont győzelemnek örülhetett.

West Bromwich–Arsenal 2–3

g.: Long (12.), Dorrans (15.), ill. Benajun (4.), Andre Santos (30.), Koscielny (55.)

Tottenham–Fulham 2–0

g.: Adebayor (2.), Defoe (63.)

Norwich City–Aston Villa 2–0

g.: Holt (8.), Jackson (21.)

Everton–Newcastle 3–1

g.: Pienaar (16.), Jelavic (27.), Heitinga (65.), ill. Hibbert (73. – öngól)

Chelsea–Blackburn 2–1

g.: Terry (31.), Meireles (34.), ill. Yakubu (60.)

Swansea–Liverpool 1–0

g.: Graham (86.)

Stoke City–Bolton 2–2

g.: Walters (13., 79. – 11-esből), ill. M. Davies (40.), K. Davies (45.)

Wigan–Wolverhampton 3–2

g.: F. di Santo (12.), E. Boyce (14., 79.), ill. Jarvis (9.), S. Fletcher (86.)
 

(H. M.)